Örökmozi / 2. Uránia Filmnapok

Rendező: Tóth János

Tóth János a hatvanas években elsősorban BBS-rövidfilmek operatőreként, a hetvenes években pedig rendező-operatőreként megkerülhetetlen alakja a korszak kísérleti jellegű filmezésének, noha magányos alkotó (a kísérleti filmes besorolást is elutasítja). Kortársaival ellentétben, ha van is szociológiai érdeklődése, akkor az kizárólag a médiumhoz, a mozi történeti antropológiájához kötődik; filmnyelvi kutatásai pedig a társművészetek, mindenekelőtt a zene mozgóképi analógiájára terjednek ki. Mintha saját etűdjeivel ott folytatná, ahol a némafilm-korszak avantgardistái a húszas években abbahagyták a „mozivarázslást”.
Nehéz bármiféle stílust hozzárendelni Tóth János önálló munkáihoz, ahogy a „kísérleti” jelző valóban üres kifejezés vele kapcsolatban. Ez a nehézség bizonyára mesterség és költészet átütő és markáns együttes jelenlétéből fakad: a filmek a költészet elvont, „jelentésnélküli”, a valóságra vonatkoztatás közvetlen lehetőségét elutasító karakterét ragadják meg – ugyanakkor ezt a képi tartalom szempontjából a lehető legközvetlenebb, legegyszerűbb módon, a természeti környezet, a „mozgó világ” rögzítésével teszik. Ahogy ő mondja: sejtés és konkrétum határán.
Az általa fényképezett és részben rendezett etűdökből összeállított Örök mozi című egészestés antológia a képalkotó Tóth János sejtéseinek gyűjteménye a – konkrétumok határán.
Gelencsér Gábor filmesztéta

Az Örökmozi kisfilmek rózsafüzére, képei szerves stílusegységben tartják a különféle témájú filmeket, s ezáltal a részek új minőséggé állnak össze. Az összeállítás a következő rövidfilmeket tartalmazza: CSENDÉLET (1962) - Rendezte: Novák Márk; POÉZIS (1972) - Rendező-operatőr: Tóth János; ARÉNA (1969) - Rendező-operatőr: Tóth János; RAGYOGÁS (1972-82) - Rendező-operatőr: Tóth János.

Kísérőfilm: Tóth János kinematográfus (2000, 6’)
alkotók: Bartos Bence, Bollók Csaba, Gyöngyösi Tibor, Horvéth Zsuzsa, Németh Beatrix

Tóth János művészetéről Bikácsy Gergely írja: "Tóth János foglalkozása operatőr, de hivatása talán több: mindenki, aki látta filmjeit, vagy írt róluk, kevésnek érzi ezt a szót. Tóth Jánost évtizedek óta a kép és a filmszalag legmagányosabb, legfanatikusabb kutatójának tartja a magyar filmszakma, s bár tehetségével, tevékenységével kapcsolatban minden kifejezés pontatlan és valahogy nem elégséges - a fenti minősítés talán hangzatossága ellenére is igaz." Tovább a filmhu-ra...