MOSZFILM-NAP / 2015. május 9.

Május 9-én, a második világháború végének hetvenedik évfordulóján az Uránia Nemzeti Filmszínházban a legendás Moszfilm stúdió néhány kivételes alkotása kerül a vászonra. A 2014-es Moszfilm-napok folytatásaként idén tematikus metszetet láthatunk a stúdió remekeiből.

Hetven éve ért véget a második világháború. Az Uránia a Moszfilmmel emlékezik a történtekre. Nem egyszerűen azért, mert ebben a stúdióban készült a háborús témájú szovjet-orosz filmfolyam több remekműve. A Moszfilm megértette, hogy a régi dicsőségnek vége, az értékek terjesztéséhez nagyvonalúságra és nyitottságra van szükség.

2014 májusában az Uránia Nemzeti Filmszínház és az akkor fennállásának 90. évfordulóját ünneplő filmstúdió 19 mozielőadásból álló vetítéssorozattal engedett bepillantást az orosz film történetébe és aktuális helyzetébe. A program akkor a némafilmkorszaktól napjainkig egy-egy évtized és jellemző irányzat bemutatására törekedett. Az idei, egynapos tematikus program a világháború traumájára összpontosít.

A vetítésekre a jegyek kedvezményes áron, 800 Ft-ért kaphatók április 30-tól az Uránia jegypénztárában és honlapján. A filmeket orosz nyelven, magyar felirattal vetítjük.

VETÍTÉSI PROGRAM
Részletes filmismertető és online jegyvásárlás az egyes címekre kattintva elérhető

MÁJUS 9., SZOMBAT

15:00 Díszterem – Ballada a katonáról

A vetítések sorát a Grigorij Csuhraj rendezte Ballada a katonáról (Ballada a szoldatye, 1959) nyitja. A hruscsovi olvadás alatt megújuló, költői realista szovjet filmművészet egyik első remeke kivételes érzékenységgel ragadja meg, hogy minden ember egy külön világ, értelmetlen pusztulása ezért különösen tragikus. Aljosa története egyben azok sorsát is példázza, akik készek áldozatokat hozni, emiatt a saját életükre nem marad idejük.

16:30 Díszterem – Kálvária

Larisza Sepityko Kálvária (Voszhozsgyenyije, 1976) című, Vaszil Bikov írásából készült drámájának tematikai újdonsága, hogy bemutat a fasisztákkal kollaboráns figurákat, rendfenntartó, partizánok ellen is bevethető egységeket. Erkölcsi drámaként és dilemmaként közelíti meg az árulás és az önfeláldozás kérdését, kíméletlenül puritán képalkotással.

18:30 Díszterem – Fehér Tigris

A 2012-es Fehér Tigris (Belij Tyigr) Karen Sahnazarov rendezésében filozofikus, háborús akciófilm: keserű látomás a háború végtelenségéről. A pusztítás úgy terjed, mint valamilyen titokzatos erő, amelyről nem tudni, mivé fajul.

A világháború végéhez kapcsolódóan két további alkotást is műsorra tűzünk: május 10-én 14:30 Füle Zoltán látványos háborús drámáját, a Drága Elza című filmet, május 10-én 17:00 órakor pedig Szergej Loznyica Cannes-ban díjazott, részben a Moszfilm-napon látható Kálvária ihlette háborús drámáját, a Ködben című alkotást vetítjük. (A részletes filmismertetőhöz kattintson a kiválasztott címre)

A MOSZFILM Stúdióról

Felénk fordul Vera Muhina szobra, A munkás és a kolhozparasztasszony. A korosabb nemzedékek számtalanszor találkozhattak ezzel a logóval, amely az egész szovjet filmgyártást szimbolizálta számukra. Pedig csak a moszkvai filmgyár, a Moszfilm produkcióinak elején jelent meg a vásznon, és azokon is csak 1947 óta. Maga a stúdió 1924-ben kezdte meg folyamatos működését. Két államosított, márkás orosz gyártóhely, Hanzsonkov és Jermoljev műtermének egyesítésével alakult meg, és egyszerűen az Állami Filmbizottság Egyes Filmgyára nevet viselte. Bár a felszerelése elegendő volt ahhoz, hogy elkészülhessenek Kulesov, Eizenstein, Pudovkin, Room némafilmes remekei, már a 20-as évek végén felmerült az igény, hogy a szovjet filmek egy Hollywoodhoz hasonló gyártási komplexumban készüljenek. 1931-ben adták át a nagy, korszerű filmgyárat, amelyben a hangosfilm elterjedése azonnal új fejlesztéseket követelt.

A háború alatt a stúdiót Alma-Atába költöztették, ott született meg Eizenstein Rettegett Ivánja is. A visszatérés után újabb fontos korszerűsítések történtek, kifejlődött a színes filmtechnika. A Moszfilm igazi filmművészeti központtá, Európa egyik legnagyobb filmgyárává vált. Itt készült a szovjet film két Oscar-díjas produkciója, a Háború és béke és a Moszkva nem hisz a könnyeknek Szergej Bondarcsuk, illetve Vlagyimir Menysov rendezésében. Itt bontakozott ki Andrej Tarkovszkij és Nyikita Mihalkov művészete. És eszünkbe jutnak egymás után a jelentős alkotók, többi kedvencünk, akik szintén a Moszfilmben dolgoztak: Grigorij Csuhraj, Elem Klimov, Larisza Sepityko, Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, Vaszilij Suksin, Alekszandr Mitta, Gleb Panfilov, Alekszandr Alov, Vlagyimir Naumov, Eldar Rjazanov. A nagyszerű, emlékezetes művek felsorolásába pedig nem is érdemes belekezdeni.

A Szovjetunió szétesése és az Oroszországi Föderáció megalakulása után a stúdió nehéz anyagi helyzetbe került. 1998-ban a nyolcvanas években feltűnt kiváló rendező, Karen Sahnazarov vette át vezetését. Irányítása alatt az állami tulajdonú filmkonszern komoly technikai fejlődésen ment keresztül, ami ismét Európa vezető filmgyárainak sorába emelte. Igaz, a saját produkciók száma igen alacsony, a gyár fő profilja jelenleg a szolgáltatás.